Eisemann Mihály-Szilágyi László: Kié vagy, mondd?

Kié vagy mondd, kié vagy mondd, kié a szemed,
Kié a szíved, kié a szád?
Kié vagy mondd, irígylem őt, ahogy csak lehet,
Mert téged szeret, mert a babád.
Tudom, hogy rossz vagy hozzá, könnye gyakran pereg,
Virágos május éjjen, mégis boldog lehet veled.
Kié vagy mondd, kié vagy mondd, kié a szemed,
Kié a szíved, kié a szád?

 

Seress Rezső: Én és a holdvilág

Mikor minden kapu zárul,
A sok sétatéri fárul
Nem csipog a sok fagyos veréb.
Ma minden pihen a házban,
Csak a zenés kávéházban
Pikkolózgat sápadt arcú nép.
Mikor más már szövi álmát,
Feledve a napi lármát,
Én ilyenkor útnak indulok.
Amikor a holdat látom,
Teljes az én boldogságom,
Dalolva a holdhoz fordulok.
Én és a holdvilág,
Két finom mákvirág,
Kettesben ballagunk,
Az éj a nappalunk.
Két ily cimbora
Nem volt ám még soha,
Mint én s a holdvilág, a holdvilág.
Én és a holdvilág,
Két finom mákvirág,
Kettesben ballagunk,
Az éj a nappalunk.
Két ily cimbora
Nem volt ám még soha,
Mint én s a holdvilág, a holdvilág.

 

Seress Rezső: Az élet egy nagy csodálatos semmi

Az élet egy nagy csodálatos semmi,
Hát miért ne lennék boldog és vidám?
És abban nekem nem parancsol senki,
Hogy kit szeressek, s ki a cimborám!
Az élet, mint a cigaretta füstje,
Illanó, s ha nincsen már parázs,
Nem ér egy lyukas garast se nékem,
Ha elszáll a szép varázs...
Az élet egy nagy csodálatos semmi,
Hát miért ne lennék boldog és vidám?
És abban nekem nem parancsol senki,
Hogy kit szeressek, s ki a cimborám!
Az élet, mint a cigaretta füstje,
Illanó, s ha nincsen már parázs,
Nem ér egy lyukas garast se nékem,
Ha elszáll a szép varázs...

 

Seress Rezső: Csendes ember lettem

Csendes ember lettem, most egyedül járok,
Megcsaltak a szépasszonyok és a rossz barátok.
Szép asszonyok a szívemet, rossz barátok a pénzemet rabolták el tőlem,
Amikor már semmim se' volt, kimondták a kegyetlen szót,
Hogy tudni sem akarnak felőlem.
Szép asszonyok, rossz barátok, én már nem haragszom rátok!
Mindent, mindent elfeledtem, nagyon csendes ember lettem,
nagyon csendes ember lettem.

 

Seress Rezső-Jávor László: Szomorú vasárnap

Szomorú vasárnap száz fehér virággal,
Vártalak, Kedvesem, templomi imával.
Álmokat kergető vasárnap délelőtt,
Bánatom hintaja nélküled visszajött.
Azóta szomorú mindig a vasárnap,
Könny csak az italom, kenyerem a bánat.
Szomorú vasárnap.
Utolsó vasárnap, Kedvesem gyere el,
Pap is lesz, koporsó, ravatal, gyászlepel,
Akkor is virág vár, virág és koporsó,
Virágos fák alatt utam az utolsó.
Nyitva lesz a szemem, hogy még egyszer lássalak,
Ne félj a szememtől, holtan is áldalak!
Utolsó vasárnap.

 

Seress Rezső: Egyszer fent és egyszer lent a kerék

Mert egyszer fent és egyszer lent a kerék,
Hogy mikor elég, tudja a sors.
Mert egyszer hoz és egyszer visz szép reményt,
Sok színes reményt: ilyen a sors.
A sorssal, pajtás, vitázni nem lehet,
Mert egyszer rossz és egyszer nagyon szeret.
Mert egyszer fent és egyszer lent a kerék,
Hogy mikor elég, tudja a sors.
Van egy kerék, úgy hívják, hogy a Sors Kereke,
Gyerünk, pajtás, nézzük meg, hogy vajon szeret-e?
Nézzük meg a nevünket a sorsunk kerekén,
Talán neked, talán nekem csillog most a fény.
Mert egyszer fent és egyszer lent a kerék,
Hogy mikor elég, tudja a sors.
Mert egyszer hoz és egyszer visz szép reményt,
Sok színes reményt: ilyen a sors.
A sorssal, pajtás, vitázni nem lehet,
Mert egyszer rossz és egyszer nagyon szeret.
Mert egyszer fent és egyszer lent a kerék,
Hogy mikor elég, tudja a sors.

 

Seress Rezső: Szeressük egymást gyerekek

Az élet egy színes álmodás,
Mely egyszer véget ér.
A sír lesz majd a végállomás
A szív pihenni tér.

Álmodjunk mindig szépeket,
Hisz úgysem- tart soká.
A gyorsan elszálló éveket
Tegyük, hát boldoggá!
Szeressük egymást gyerekek,
A szív a legszebb kincs.
Ennél szebb szó, hogy szeretet,
A nagyvilágon nincs.
Az élet úgyis tovaszáll,
A sír magába zár.
Szeressük egymást gyerekek,
Hisz minden percért kár! 

Az élet úgyis tovaszáll,
A sír magába zár.
Szeressük egymást gyerekek,
Hisz minden percért kár!

 

Seress Rezső: Egy kicsit fájni fog holnap a szíve

Egy kicsit fájni fog holnap a szíve,
Talán először fog értem sírni,
Egy kicsit halvány lesz holnap a színe,
Hiszen nem lesz nehéz ezt kibírni.
Egy kicsit fájni fog holnap, hogy hiába vár,
Egy kicsit sírni fog azért, mert elszállt a nyár,
Egy kicsit fájni fog holnap a szíve talán,
De meggyógyul holnapután.

 

 

<<